Újpesti Torna Egylet 1885

A XIX. században az ipar robbanásszerű fejlődése nagy változásokat hozott egy addig jelentéktelen község életében a főváros tőszomszédságában. A technika és a modern kultúra fejlődésével együtt nőtt naggyá hazánk legnagyobb gyárvárosa, Újpest.

A dinamikusan urbanizálódó község éltető eleme volt az ipar, amely megteremtette Újpest minden irányú előrehaladásának anyagi körülményeit.

1885-ben néhány sportolni vágyó újpesti fiatalember megalapította a ma már 115 éves Újpesti Torna Egyletet. Minthogy a testedzést ekkoriban hazánkban a tornasport jelentette, ezért természetes volt, hogy az újpesti sportolók első tömörülése e sport jegyében ment végbe. Az alapítók az ifjúság tüzes lelkesedésével álltak az új eszme híveinek sorába és kitartó munkával láttak neki a fiatal egyesület megszervezésének.

„Goll János kereskedelmi iskolai tanár, akinek lakásán az újpesti Deák utcában immár nem először jöttek össze legjobb barátai, név szerint: Berényi Antal, Székely-Sonnenfeld Ábris és Ugró Gyula, koccintásra emelte poharát. A nagy és szép vállalkozásra ittak, most még csak ők négyen. Volt bennük öröm is, szorongás is, de az első igen fontos lépést megtették. Ezzel indult az UTE családi időszámítása.

A hivatalos zászlóbontásra valamivel később került sor. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében kimondja az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma mindössze 78. Ennyien fogadják el a klub jelszavát: ’Egység, Épség, Egyetértés’. S ennyien egyúttal azt is, ami a későbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe lila-fehér.

Az alakuló közgyűlés azonnal megválasztja az egyesület első vezérkarát:

Elnök – mi sem természetesebb – Goll János,
Alelnök: Farkas Gyula,
Titkár: Ugró Gyula,
Pénztáros: Székely-Sonnenfeld Ábris,
Ellenőr: Eisner Róbert,
Jegyző: Héderváry-Hádl Sándor,
Ügyész: Dr. Kolpaszky István,
Művezető: Berényi Antal.

A vezérkar első dolga az, hogy tornaterem után nézzen, ám anyagi lehetőségeik szűkösek, megfelelően felszerelt testedző helység akkoriban még az újpesti iskolákban sincs. A körülményekkel megalkudva az István téren frissiben felépült Heisz Tamás - féle ház két kis szobáját veszi bérbe az UTE, ennyire futja az alapítók összeadott garasaiból. A következő lépés: a két kis szobát nagyobbá varázsolni. Nincs mit tenni, le kell dönteni a közfalat, különben nem jut hely a gimnasztikára, érdekes mozzanat ez a faldöntés, akár jelképesnek is tekinthető. Mintha az UTE már ekkor – és így is – demonstrálni kívánná, hogy a falakat nem kedveli. Noha alapító tagjai a polgárságból kerülnek ki, az egyesület sem elveiben, sem gyakorlatában nem zárkózik el más társadalmi osztályok elől. A munkásság elől sem, amely az iparosodó községnek a legnagyobb osztálya lesz, s így a sportélet bázisa. Amikor annyi más klub mesterséges sorompókat emel és a korszak kasztszellemét érvényesíti, az UTE már születésekor is eléggé tágra nyitja kapuit, s ehhez a magatartásához a jóval későbbi, lelket-gerincet nyomorító időkben is hű marad.

Térjünk azonban vissza a hőskorhoz. Alig, hogy leomlik a ’klubház’ két szobáját elválasztó fal, jókora törmelékhalmazt hagyva maga után, már újabb és újabb – mai szemmel kisszerű, sőt nevetséges – gondokkal találja magát szemben az UTE gárdája. Használt csert kell például kunyerálni a Wolfner-Gyártól, hogy legyen mivel bekenni a padlót. A cser illata pedig nem valami kellemes. A tornászok szerencsére állják a bűzt, kitartóan csiszolják gyakorlataikat.”

A kezdeti ambíció halhatatlan bizonysága az a tény, hogy az UTE születésével egybeeső 1885. évi országos kiállítással kapcsolatosan megtartott országos tornaversenyen az UTE negyven tagú tornász-csapata már részt vett, és a díjazott csapatok között szerepelt és elismerő oklevelet kapott győzelme jutalmából. A lila-fehér színek tehát már az első startnál győzelmet arattak!

A Herkules nevű korabeli testgyakorlati közlöny így számolt be az UTE megalakulásáról és első sportsikeréről az 1885. július 14-i számában:

„A főváros részének tekintjük máris e kies szomszéd várost, mely idővel bizonnyal összenő szülővárosával. Nem akarjuk sehogy sem Uj-Pestet vidéknek ismerni, mert ipara, kereskedelme és rohamos fejlődése csakugyan lépést tart a fővároséval. Egy új mozgalom nyert fényes sikert a napokban, mely ismét méltóvá tette Uj-Pestet fővárosi jellegéhez. – Megalakult ugyanis az uj-pesti torna-egylet és megtartá szép sikerrel első dísztornázását…  … Uj-Pest a most megalakul torna-egylettel határozottan nagyban emelkedett az ország színe előtt. Mindenki tudja, hogy egy ily egylet létezéséhez elsősorban művelt középosztályú ifjúság és lelkes férfiak kellenek. Hiába volna ezek nélkül a városnak bármily áldozatkészsége, mert első a testgyakorlatoknál is a szellemi műveltség és csak ezek támogatására kell az anyagi segítség. Hanem ez mindenkor kell. Nagy baj országos erősödésünknél, hogy az egyes városok és hatóságok épen nem tartják kötelességüknek a testgyakorló egyletek támogatását Míg külföldön állami és városi segéllyel alakul meg számos egylet, addig nálunk még a gyakorló helyek kölcsönbe kaphatása is ritka eset. Pedig a helységeknek is érdekükben áll a sportmozgalmak felsegélése, mert ezzel a város jóhírneve is emelkedik.

Uj-Pesten is tudtunkkal azért húzódott ily soká az egylet megalakulása, mert minden szükséges eszközt a magánosok jóakaratától kellett kieszközölni. Mindenesetre ily körülmények között kettős az érdem és az elismerés, mely az alakító egyleti tagokat illeti, de azt hiszszük, ezutáni munkálkodásunkban Uj-Pest hatósága támogatására is számíthatnak. Az új egylet alakulása nemcsak abból a szempontból fontos, hogy általa tényleg a fővárosi tornászok száma növekedik, de azért is, hogy Uj-pest példája kétségkívül sok nála népesebb helységben is megteremti a torna-egyletet. Hisz, ha egy 14-15 ezer lakóval bíró helység kevés küzdelemmel ily szép sikerrel egyletet alkot, úgy hazánk hány városa követheti a példát! Minden nehézség eloszlik pár erélyes férfi buzgósága előtt, erre is példa az új egylet alakulása, hol pár buzgó férfi munkája százak dolgát végzé. Az egylet alakulását követő dísztornázás lefolyása minden szemlélőt meglepett. Itt nem egy új egylet tagjainak tétovázó mozdulatai, hanem képzett tornászok szabatos gyakorlatai gyönyörködtettek. A megfejtése az a dolognak, hogy a lelkes vezetők nem várták be a formális megalakulás idejét, hanem már hosszabb ideje edzik a tagokat a tornázásban.

A dísztornázáson megjelent nagy közönség osztatlan tetszése és az ünnepély anyagi sikere mind arra vallanak, hogy Uj-Pesten a tornázás hálás talajt talált, s hogy az egylet vezetése kitűnő kezekben van.

Számos ily ifjú egylet gyenge hazánknak, hogy mire ezek vének lesznek, hazánk erős legyen.  VIDA GYULA”

… Csak hát tornaszer is kellene a győzelmek gyarapításához, ehhez pedig sok pénzre van szükség. Ekkor – és korántsem utoljára – a szerencse veszi pártfogásába az egyesületet. Nem várt ajándék hull az újpestiek ölébe: alelnökük Győri Farkas Gyula 60.000 forintot örököl és ennek számottevő részét az UTE javára ajánlja fel. Igy szerez a klub korlátot, lovat, köteleket, sőt súlyzókat, vívósisakokat, tőröket, s egyéb sporteszközöket is. A tornaszakosztály már ezek után nem árválkodik egymagában, létrejön az újpesti vívók szakosztálya, majd – harmadikként – az atlétáké.

Az UTE Újpesten nemcsak a sportot jelenti a község lakói számára, de messzeföldön híres mulatság kitűnő szervezője is. Az évről-évre sikeresen megrendezett farsangi UTE-bál belépőjegyeiből és a felülfizetésekből csinos jövedelmet húz már az egyesület. Az UTE-bál hamarosan Újpest nagyközség reprezentatív táncestéje lesz. S nem utolsó sorban: kultúrált reklámozója a testnevelésnek, a szervezett sportnak.

Eddig a kezdetekről szóltunk. Az UTE a későbbiek folyamán az ország legnagyobb sportegyesületévé nőtte ki magát, szinte valamennyi sportágban élen járt, és a mai napig is magasan a legtöbb olimpiai pontot szerzi a hazai sportegyesületek között.

1899-ben azonban már feltűnt Újpesten a labdarúgás, mint vadonatúj sportág. Ezért ettől az időponttól már a futball vonala mentén követjük tovább szeretett klubunk történetét.

1899. augusztusában az újpesti ifjak begyalogolnak Pestre, hogy végignézzék a BTC és a bécsi Cricketterek mérkőzését, amelyet általános meglepetésre a magyar csapat nyer meg 1-0 arányban. Az ifjú kíváncsiskodókban azonnal kész az elhatározás: ők is futballcsapatot alakítanak. A gyalogos út jó hosszú ideig tart hazafelé, jut rá idejük, hogy megbeszéljék az új egyesület nevét. Az Újpesti Football Club elnevezésben állapodnak meg.

Az új egyesület focistái – Dinich Károly vezérletével – a Juta-gyári dombokon kergetik a labdát. Csapatukat ’Árpád útiak’ néven emlegetik Újpesten. Azon nyomban vetélytársuk is támad: Ladányi Dezső kezdeményezésére a nagyközség többi futballista újonca a Dunaparti réteken hódol a hamar megkedvelt játék élvezetének. Az utóbbiak Újpesti Atlétikai Club néven szerepelnek, piros-zöld dresszben. Mindkettő csak amolyan grundcsapat, alapszabály nélküli vad-egylet. Tagjaik legtöbbje Újpestről Pestre jár ipariskolába. Meccseik délután kezdődnek és sötétedéskor érnek véget, illetve néha már csak akkor, amikor a kimerültségtől görcs áll a lábukba.

Mire eljön az 1899-ről 1900-ra forduló tél, az új évszázad első tele, az UFC tagjai is szükségesnek látják, hogy tisztességes csapathoz illően klubszíneket válasszanak. Hivatalos alapszabályuk egyelőre nekik sincs, akkor hát legalább színük legyen, ami a dresszüket ékesíti! Választásuk - némi tanakodás után – a lilára és a fehérre esik, ugyanarra a két színre, amelyet már az UTE is büszkén visel.

Mind az UFC, mind az UAC úgy viselkedik, ahogy ez már az effajta csapatoknál szokás. Virtusból hívják ki sorra a környék fiataljait, sportszerű eszközökkel tanítva móresre őket. Ám az igazi derbi mégiscsak az, ha a két ’nagy’ csapat találkozik. Egy ilyen meccsre vetődik el az UTE akkori főtitkára, és megkérdezi az UFC- és UAC-istáktól, nem akarnának-e az UTE-ba jönni. Akarnak, hogyne akarnának!

Az ’elit’ klubnak közöttük is híre, tekintélye van.  1900. tavaszán már ismét egyetlen sportegyesület tömöríti Újpest fiataljait: az ’U’ betű marad, az ’FC’ és a ’AC’ lekopik… Immár az UTE jelenti egymaga az újpesti labdarúgás bölcsőjét.

A komoly futballhoz azonban pálya kell, és az újpesti hepe-hupás homok nem alkalmas szabályos meccsek vívására. Az UTE új szakosztályának vezetői a megyeri határban tartanak terepszemlét. A pamutgyári mező, amelyen a szemük megakad, Károlyi László gróf tulajdona. Háromtagú küldöttség indul el hozzá ferencjóskában és cilinderesen. Károlyi gróf méltányolja a kérésüket és jóindulattal fogadja a delegációt. Alig telik el néhány hét, megjön az értesítés: évi egy aranyforint úrbér fejében a gróf átengedi a telket – legalábbis három esztendőre – az Újpesti Torna Egyletnek. Mostmár tehát megkezdődhet a pályaépítés. Ásóval, kapával, gereblyével és talicskával felszerelve, maguk a klubtagok látnak hozzá a talajegyengetéshez, mert hát gidres-gödrös, vakondtúrásos és gyomos ez a mező, nem futball céljára való. Jókora hólyagok nőnek Dános Dezső, Dinich Károly, Labiner Gyula, Müller Imre, Neubrandt Mihály, Szőcs Aladár, Vágó Aladár, Vágó Sándor és a többiek kezén, amíg végre meccsre alkalmas a pálya…

A munka jórészt éjszaka, petróleumlámpák világánál folyik. Babonás újpestiek hamarosan rémtörténetekkel traktálják szomszédaikat: éjjelente lidércfényeket látni a gróf földjén, kincskeresők járnak ott, vagy tudj’ isten miféle sötét alakok.

Ilyen hírbe  keverednek az ifjú UTE-isták, akik a sötétedést bevárva (mert a feltűnést kerülni szeretnék) szorgalmasan csákányoznak, talyigát tologatnak és végül is tükörsimára borotválják a tehénlegelőt. Ott emelgeti a lapátot és tolja a talicskát – atléta létére – Kéméndy Ernő is.

1900. áprilisára már teljes szépségében pompázik a legeslegelső újpesti pálya. Az ember alig hisz a szemének: a taccs- és alapvonalakat keskeny salak szegélyezi. Kerítésnek viszont híre sincs, a III. kerület elleni mérkőzésen köteleket feszítenek a ’sporttelep’ köré. Belépődíjat szedni ilyen körülmények között szedni illetlenség. Húszfilléres kis füzetben csapatösszeállítást kínálnak hát az árusok a kíváncsiskodóknak, ebből jön össze a bevétel… Előbb az UTE második csapata, tartalék gárdája lép pályára, ellenfele egy újabb alakulat, az USC. A lila-fehéreknek Langfelder Ferenc, a majdani ’Patyi bácsi’ a kapitánya, az Ő góljával győznek 1-0-ra, és jöhet a további meccs, a várva várt találkozó, Óbuda akkori legjobbjai ellen.

UTE - III.kerület 1-1 (0-1)

1900. április 29. (vasárnap)  15:30 

Újpest: Dinich – Bodor, Pozsonyi – Machó, Bier, Baráth – Schön, Dános, Ugró, Vágó, Weidlinger.

(II. osztály: 3. UTE)

Amikor 1901. tavaszára kiírják az első magyar futball bajnokságot, az UTE gárdája a másodosztályban rajtol.

Időzzünk el kicsit ennél a pontnál. Tekintsük át a futball Magyarországon való kialakulását. Az első klub, amely megalakította futball szakosztályát, a BTC volt (1897. január). Az első labdarúgó mérkőzést természetesen ők játszották, a már említett bécsi Cricketterek ellen 1897. október 31-én, a Millenárison (a bécsiek 2-0-ra győztek).

Ezek után természetes, hogy folytatódott a csapatok alakulása, s ha nem is állta ki mindegyik az idők viharát, a megmaradtak biztosították a BTC részére a megfelelő küzdőtársakat. Az első volt a Műegyetem (előbb MFCS, azután MFC, végül MAFC), azután a Budai FCS (OTE és III. ker.), MAC, BFC, Magyar FC, Pozsonyi TE, FTC, Eperjesi TVE, Szabadkai SE, Bajai TC, III.ker. TVE, ÓTE, Hungária FC, MUE, BEAC, Postások, Ganz-Gyár, BAK, Újpesti FC (később: UTE), Arad, 33 FC, Komárom, BSC, Törekvés, Soproni FC.

Az 1897-1900-as évek labdarúgó műsorát a fenti csapatok egymás elleni mérkőzései és nemzetközi mérkőzései töltötték ki.

Labdarúgó-sportunk első éveiről ez a kis statisztika készült:

- 1897:   1   nemzetközi,     1 fővárosi mérkőzés,

- 1898:   2  nemzetközi,   12 fővárosi mérkőzés,

- 1899:   13 nemzetközi,   12 fővárosi        és 6 vidéki mérkőzés,

- 1900:   40 nemzetközi,   38 fővárosi        és 14 vidéki mérkőzés.

Összesen:   56 nemzetközi,    63 fővárosi klubközi,    20 vidéki klubközi mérkőzés.

A magyar labdarúgás első négy évét tehát a sportág nemzetközi jellege jellemzi, ez természetes is, hiszen elsősorban a külföldi csapatoktól volt tanulnivalónk.

Egyre inkább szükségét érezték a sportág élharcosai, hogy összefogják, rendszerezzék a klubokban folyó munkát, ezért hamarosan sor került az önálló labdarúgó-szövetség megalakítására. Erre végülis 1900. december 22-én került sor. Az alakuló ülésen az újpesti labdarúgást Müller Imre képviselte.

A megalakulást követően sűrűsödtek az események, és egy hónapra rá kiírták az 1901. tavaszi első Nemzeti Bajnokságot.

Az első osztály csapatai: BTC (Budapesti Torna Club), MFC (Műegyetemi Football Club, a későbbi MAFC), MUE (Magyar Úszó Egyesület), FTC (Ferencvárosi Torna Club), BSC (Budapesti Sport Club).

A másodosztály csapatai: 33-as FC, MAC, BEAC, BAK, Rákosszentmihályi SPT, MFC (Magyar Football Club), Ganz-Wagongyári TLT és UFC (később UTE).

… Tehát az UTE a másodosztályba soroltatott. Ennek oka, hogy a labdarúgó szövetség a csapatok osztályba sorolásánál az eddig lejátszott mérkőzéseken elért eredmények figyelembevételével állapította meg az első- és a másodosztály résztvevőit.

Mivel az Újpest ekkor még nem rendelkezett ’veretes’ futball múlttal – noha a többiek csak egy-két évvel előzték meg klubunkat -, meg kellett elégednünk a másodosztályban való indulással.

Az első bajnoki mérkőzést az amerikai úti pályán játszák a lila-fehérek; ellenfelük a Ganz-gyári Tisztviselők Torna Egylete. Jegyezzük fel az emlékezetes nyitányra kiálló csapat összeállítását is.

Újpest: Ugró – Steiner, Szedlyári – Wedninger, Pozsonyi, Neubrandt – Schön, Herczeg, Dinich, Meskó, Fürst.

Az újpestiek első bajnoki gólját Fürst lőtte, az Ő lövése nyomán kerül a labda először az ellenfél kapujába. S ezt további hét gól követi. A végeredmény: 8-0. Az eredmény talán túlságosan is szép, ám elbizakodottságtól nem kell tartani, a csapat a továbbiakban is teljes erőbedobással veti magát a küzdelmekbe és a bajnokság hajrájában a harmadik helyen végez a másodosztályban.

II. osztály:

1902: továbbra is a másodosztályban

(II. osztály: az UTE 11 mérkőzés után visszalépett)

Ebben az évben  mind az első, mind a második osztály küzdelmeiben botrány botrányt követett. A másodosztályú bajnokságra már eleve nem jelentkezett néhány, egyébként indulásra jogosult egyesület, viszont újak kopogtattak labdarúgásunk kapuján. Köztük olyanok is, akik hamarosan igencsak beleszóltak a magyar labdarúgás ügyeibe. Így a már 1888-ban megalakult, de csak másfél éve futballozó MTK, azután a Postás (BPTTSE néven), a III. kerületi TVE, az Északi Főműhely dal- és kultúrcsoportjából alakult Törekvés SE. Vidékiek azonban továbbra sem vállalták a megmérettetést a főváros csapataival.

A visszalépések és a fegyelmi ügyek elég sok izgalmat és munkát okoztak a szövetségben. Az MLSZ-nek még bizony egy kicsit dűlöngélve baktató szekerét nagyon megrázkódtatta az osztályozó körüli herce-hurca, a sok huza-vona, az előzőleg, majd utólagosan közbelépő felsőbb szervek beavatkozása, a méltánylandó és vitás értékű szempontok váltakozó sikerű érvényesülése.

Az eseteket nem részletezve (ez egy külön könyv témája lehetne), végül az alábbiak szerint alakult az 1902.évi másodosztályú bajnokság:

II. osztály:

(Visszaléptek: RTK 2, Magyar FC 7, UTE 11 mérkőzés után.)

1903: elvett bajnoki cím!

(II. osztály: 2. UTE)

Ebben az esztendőben is folytatódtak a botrányok. Óvások, le nem játszott mérkőzések, verekedések a pályán és pályán kívül tették színessé az 1903-as bajnoki esztendőt. Az első osztályú bajnokságot az FTC nyerte, ám elsőségét sorozatos oda-vissza óvások, megsemmisített eredmények segítették elő…

A másodosztályú bajnokságot megnyerő UTE az MLSZ-nek ’köszönhetően’ elvesztette a pályán elért bajnoki címét!

Hiába nyerte meg ugyanis az UTE a bajnokságot, ám a Főv. TC-nek a BSC ellen elvesztett mérkőzését nemcsak megsemmisítették (ez rendben lett volna, ha a mérkőzést újra játszatják), hanem – utólag minden játék nélkül a Főv. TC javára írták. Ezzel az égből pottyant, ki tudja, milyen protekció megmozgatta két ponttal sikerült a Főv. TC-nek megelőznie az Újpestieket. Az UTE még a nagy viták után elrendelt osztályozóban is alulmaradt, s még egy évet várnia kellett, hogy megkezdhesse diadalmas szereplését az élvonalban.

A bajnokságban minket ért méltánytalanság mellett azért örömteli momentuma is akadt az 1903-as évnek.

A mező, a rét, mint futballpálya lassan idejét múlta. Persze nem generálisan, hanem csupán a bajnokságban résztvevő egyesületek számára. A magyar labdarúgás legfőbb őre, a Magyar Labdarúgók Szövetsége felülvizsgálta a sporttelepeket és csakis az általa hitelesített, tehát méreteiben az internacionális szabályoknak megfelelő, bekerített pályákon engedte meg a bajnoki mérkőzések lejátszását. Az UTE-nek tehát választania kellett: vagy a főváros – az akkori viszonyokhoz képest – rendezett sporttelepeire viszi be bajnoki mérkőzéseit, vagy Újpesten épít megfelelő pályát. Csak természetes, hogy a tetterős ifjú kormány az utóbbi mellett döntött, és alig néhány hónap múlva, május derekán százados fák árnyékában, pázsitok gyepén, megnyitotta kapuit annyi forró, nagy siker örökké felejthetetlen színtere, a híres Népszigeti-pálya. Persze ez nem ment olyan gyorsan, mint ahogy ezt leírjuk.

Január havában határoztatott el a pálya megépítése és májusban máris az avatásra került a sor. A rendelkezésre álló igen rövid időben tehát hallatlanul lázas munka folyt a Népsziget rendezetlen mezőin. Alig, hogy felengedett a téli fagy, munkához látott minden tényező. Mérnökök rajzoltak, terveztek, vállalkozók kalkuláltak és az UTE vezetősége azon törte a fejét, hogy miképpen váltsa valóra a sok szép tervet – a semmiből. De hát az örökké dolgozó, a mindig erős akarattal haladni vágyó UTE nem ismert akadályt. Újpest város – akkor még nagyközség – elöljárósága példás szeretettel szegődött reprezentáns sportegyesülete szolgálatába és megjelentek a Népszigeten a községi hajdúk, a kétkerekű kordék, no meg maguk az UTE-isták, tornászok, atléták, vívók és labdarúgók, hogy műhelyt, irodát, iskolát otthagyva munkához lássanak. Méteres fűrészek, holdvilágos csendes éjszakákon, lopva, susogva vágták tövibe évszázadok hatalmas vastag derekú fáit. Csattogó csákányok még azon éjszaka döngették a sugár alakban, hosszú méterekben elágazó, karvastagságú fagyökereket, hogy mire pirkad a hajnal, minden áruló nyom eltűnjék, mert hiszen az erdőfelügyelőség szigorúan tiltotta a fák irtását és a terület használata csak azon feltétellel lőn engedélyezve, ha az erdő fáiban nem lesz kár téve. Futballpályához azonban sima terület kellett és ezen más módon nem lehetett segíteni. Midőn ilyképpen meg lett egy futballpálya és az azt övező futókör szabályos méretének megfelelő sík terület, hozzáfogtak a talaj egyengetéséhez. Kis talyigák felpúpozva hordták a felesleges homokot a pálya oldalára, hogy ott lejtősen feltöltve megalapozzák a tribün helyét. Maga a pálya tehát úgy, ahogy csak elkészült volna, de hol volt még a kerítés. Ehrenwald Vilmos építési vállalkozó mindig és mindenben áldozatkész tagunk oldotta meg a fogas kérdést. 10.000 nm területet kerített be fehér, sima deszkával – hitelbe. Talán nem is kell a történelemnek külön feljegyezni, hogy ezt a követelést az Ehrenwald cég hosszú esztendőkön keresztül a kétes követelések között vezette, míg aztán megunva a felesleges könyvelgetést, 1920-ban végleg leírta. De ki törődött akkoriban ilyen csekélységekkel. Egy, egyetlen szent cél lebegett minden uteista szeme előtt: valóra váltani a legszebb álmot: megnyitni a Népszigeti pályát.

1903. május 24.

Ezen a napsugaras tavaszi vasárnapon, pontosan délután 3 órakor díszmenetben vonult fel az UTE 100 tagú tiszta fehérbe öltözött tornászcsapata és az új pálya közepén csillag alakban felsorakozva elénekelte a Magyar Himnuszt. Vagy 3.000 főnyi ünneplő közönség nézte végig a torna és atlétikai versennyel egybekötött futballmérkőzést. A nap fénypontja a pályanyitó labdarúgó mérkőzés volt, amelyen az első osztályú MAFC volt az UTE csapatának az ellenfele. A mérkőzés természetesen a műegyetemiek nyerték, de a 3-1-es gólarány, valamint a játék képe a fiatal újpesti csapat erkölcsi győzelmét tükrözte vissza. Az új otthon, a megszokott pálya szárnyakat adott a csapatnak és a nyári időszakban a bajnoki szezon befejezése után sorra invitáltuk a kies fekvésű, árnyas pályánkra a főváros első osztályú csapatait. A pesti nagy csapatok jöttek, láttak – és kikaptak!

A MUE 1-0, az MTK 4-2, a 33-asok 7-2 és a bajnok FTC 3-1 arányú vereséget szenvedett a labdarúgás új fellegvárában, a Népszigeten. Ezeknek a győzelmeknek a sportbeli sikereken felül olyan jelentősége volt, amelynek nagyságát csak ma, a történelem távlatából tudjuk megítélni. Ezeken a nyári mérkőzéseken, mint vendég szerepelt először lila-fehér színekben az Aschner család egyik tagja, atlétikai szakosztályunknak későbbi érdemdús elnöke: Aschner János. Ő, mint műegyetemi hallgató, a MAFC-ban küzdött a bajnokságért, de öccse, György csakhamar állandó tagja lett az UTE első csapatának. Kevéssel a pályamegnyitó után elkészült az új sporttelepen két teniszpálya. Azt is csak később, évtizedek elmúltával állapította meg a krónika, hogy a két teniszpályának szintén nagy történelmi jelentősége van. Ide járt ki teniszezni, mint az UTE egyszerű tagja, későbbi elnökünk, Aschner Lipót és felesége.

A nyári játéktilalmat vígan végigfutballozó csapat ősszel nagy formába lendült…

1904: 100%-os bajnokság és feljutás az élvonalba !

(II. osztály: 1. UTE)

A másodosztályú bajnokságot óriási fölénnyel, pontveszteség nélkül, 100%-os sikerrel nyerte el az UTE kitűnő csapata. A 12 mérkőzésen 84 adott gól ellenében mindössze 6 gólt kapva parádézott klubunk. Két legnagyobb győzelmünk: a Tipográfia ellen 15-1 és a Postatakarékpénztár ellen: 22-0. A bajnokcsapat a következő összeállításban aratta diadalait.

Újpest: Bej – Molnár I., Vermes – Barcsay, Szabó, Kuschner – Prácser, Herczeg, Petz, Molnár II., Fejér.

Következtek a kor rém-meccsei, az osztályozók: UTE-Főv. TC az Erzsébet királyné úti pályán. Még ilyen nem volt! Egyik villamos a másik után jött, zsúfolásig tömve, s az Amerikai úti megállónál mind kiürült, ment a nép a BAK-pályára. Az UTE szerezte meg a vezetést, a Főv. TC egyenlített. A játékvezető előbb megadta ezt a gólt, aztán a határbíró megkérdezése után visszavonta. Kitört a botrány, a közönség betört a pályára, nem lehetett befejezni a meccset. Az újra játszás 1-1-re végződött, s ez a kiírás szerint nem jogosította fel a II. o. csapatot, hogy helyet cseréljen a felsőbb osztályúval. Osztályzót kellett vívnia az I. osztály utolsóelőttijének is a II. osztály második helyezettjével.

Ez az osztályzó is viharok közt került sorra. Ezen a III. ker. nyert a 33 FC ellen. A 33 FC óvott, mint annyiszor: sikerrel. A negyedik találkozót meg is nyerte, s most előállt volna az a képtelenség, hogy a II. osztály bajnoka nem, viszont a második helyezettje igenis feljutott volna az I. osztályba. A szövetség érezte ennek groteszkségét és a méltánytalanságot: felemelte a létszámot és az UTE bejutott az I. osztályba.

(Ugyanezen esztendőben, még mint másodosztályú csapat rendezte az UTE első nemzetközi mérkőzését. A jónevű Grazer AC volt a lila-fehérek vendége, amelyet 5-1 arányban le is győzött.)

1905: nagyszerű bemutatkozás az élvonalban!

(I.osztály: 4. UTE)

Az 1905. esztendőben az UTE már az első osztályú futball bajnokságban vett részt, és rögtön hozzátehetjük, hogy még a legvérmesebb reményeket is felülmúló nagyszerű eredménnyel. A startnál az FTC kitűnő csapatát kapta ellenfelül, s bár attól 2-0 arányú vereséget szenvedett, mégis a sportközvélemény osztatlan sikernek könyvelte el a bemutatkozását. És valóban, második mérkőzésén már 1-1-re végez a MAC ellen, hogy harmadszorra a MUE felett már 2-1 arányú győzelmet arasson. Az új első osztályú csapat tehát kombattáns harcosa lett a legjobbaknak és az esztendő végén elfoglalta a tiszteletreméltó 4. helyet, maga mögött hagyva olyan előkelőségeket, mint a MAFC, MUE és MAC. – A csapat csaknem ugyanazon összeállításban játszotta végig az esztendőt, mint amelyben a másodosztályú bajnokságot megnyerte. Ebben az esztendőben is akadt nemzetközi vendége az újpestieknek, a prágai Smichov, amelyet 6-0 arányban fölényesen legyőztek.

Az 1905-ös első osztályú bajnokság az FTC második bajnoki címét hozta. Ám ez az elsőség, csakúgy, mint a két évvel korábbi, ismét az MLSZ-ben

dőlt el, ezúttal annak árán, hogy a Postás csapatát adminisztratív úton megfosztották a pályán elért bajnoki címétől. Így fordulhatott elő, hogy a Postás, amely két pont előnnyel, vereség nélkül megnyerte a bajnokságot, végül csak a második helyen végezhetett!

1906-07: átállás az őszi-tavaszi menetrendre.

(I.osztály: 6. UTE)

A futballcsapat az 1906. év őszén a 4. helyet szerezte meg. Ebben az esztendőben tett bírói vizsgát Schwarcz Jenő, az UTE kapusa, hogy csatlakozzák Kéméndy és Langfelderhez, akik már akkor ismert nevű futballbírák voltak. Az 1906. év történetéhez tartozik még az is, hogy Molnár I. és II., Magyarország reprezentatív futballistái lettek és Prágában a Csehek elleni válogatott mérkőzésen becsületet szereztek nemcsak a lila-fehér színeknek, hanem hazánknak is. Bármily nagy örömet szerzett is azonban a két kiváló játékos kitüntetése, mégis nagy áldozatokat követelt. A két Molnár testvér Prágából való hazatérte után bejelentette az UTE-ból való kilépését és tavaszra már egy fővárosi egylet színeiben szerepelt. Velük tartott öccsük, Molnár III. is és ugyanerre az időre esett a csapat másik három erősségének, Fejér, Pracser és Petznek távozása, akik közül a két első vidékre költözött, míg a harmadik katonai szolgálatának teljesítésére Bécsbe vonult be. Így kezdődött az 1907. esztendő. Csak természetes, hogy a vezetőség a hat legjobb játékosától megfosztott csapat megerősítésére törekedett. Ez a törekvés szülte azután meg a második fúziót: az Újpesti Törekvés Sport Egylet beolvasztását az UTE-ba. Így került az UTE csapatába Szabó Antal, Mentschl, Lévai és velük egyidejűleg Herschkovits és Vranák, akikkel a csapat annyira feljavult, hogy az UTE egy-kettőre kiheverte a nagy vérveszteséget és első külföldi mérkőzésén, Prágában, a nagyhírű Slavia ellen már viszonylagosan nagy sikerrel vendégszerepelt. A mérkőzést ugyan a Slavia 4-2 arányban megnyerte, de ha figyelembe vesszük, hogy abban az időban a Cseh bajnok a kontinens legjobb csapatának számított és Berlin, Bécs, Budapest csapatait legtöbbször két számjegyű eredménnyel győzte le, úgy ezt az eredményt az akkori sajtó magyar sikernek könyvelte el. Hogyis ne, hiszen alig múlt el két hét, hogy a Budapesti Atlétikai Club a Slaviától 16-0 arányú vereséget szenvedett. A reorganizált Újpest egyébként váltakozó szerencsével szerepelt a bajnokságban, de azért szilárdan tartotta pozícióját a bajnokságban, melynek végén a 6. hely jutott klubunknak.

(I.osztály:   4. UTE)

Ebben a bajnoki évadban csapatunk megerősítette pozícióit és szemben az előző évi 8-cal, ezúttal már 18 bajnoki pontot gyűjtöttünk.

Igaz, a dobogós helyektől továbbra is távol voltunk, az MTK, FTC, MAC csatájába egyelőre még nem tudtunk beleszólni.

I.osztály:

1908-09: pótolhatatlan veszteségek

(I.osztály:  8. UTE)

Az 1908. őszén meginduló 1908/09 évi. Bajnoki küzdelmekben lényegesen meggyöngült a csapat, mert Mentschl, Lévai és Rozmann vidékre költözött, a helyükbe került fiatalok, Fürst Béla, Matesz, Szinai, Imre és Kardos pedig az elmúlt két esztendőnek egy csapatra való veszteségét még nem tudták pótolni. Ebben az esztendőben nagy gyász érte az UTE-t. Tragikusan fiatalon, borzalmas tűzvész okozta halállal költözött el az élők sorából az újpesti labdarúgás egyik megteremtője, az UTE akkori futballintézője, Ladányi Dezső vegyészmérnök. A nagy csapásért akarta talán az egyesületet a sors kárpótolni olyan újabb nevek feltűnésével, amelyek az UTE történetében később jelentős szerephez jutottak. Így ebben az évben ismerkedünk meg a szokatlanul nagy agilitású Salgó Jenő, későbbi főtitkár, Kardos Arnold, a háborús évek futball-spirituszrektorának, Sikos Géza és Forgács Arnold, az ifjúsági labdarúgás két kitűnő harcosának nevével.

Az 1909. évi közgyűlés Blum Samut ültette az elnöki székbe, alelnök Szemere Ernő és Faragó Lajos lett. Ez az év alig mutatott fel fejlődést. A futballcsapat fiataljai még nem tudtak kellőképpen felfejlődni és ha Surmik személyében egy nem mindennapi tehetség tűnt is fel, a csapat pályája lefelé ívelt, de azért még meg tudta védeni első osztályú pozícióját. A vezetőség azonban nem maradt tétlen. Újabb és újabb gondolatokat vetett a labdarúgás forgatagába, hogy annak nívóját feljavítsa és fejlődését elősegítse. Így született meg a Ladányi-vándordíj, a magyar futball egyik legszebb trófeája, hogy az előző esztendőben váratlanul elhunyt ifjú harcosunk emlékét megörökítse. Az ifjúság intenzív nevelésének rendszeresítésére szolgált az Ehrenwald-serleg, amelyért a háború kitöréséig vívtak bajnoki rendszerű csatákat legelső egyesületünk juniorjai. Az UTE mindenkor büszkén jegyezheti fel, hogy az ifjúsági labdarúgás körül hervadhatatlan érdemei vannak.

Az UTE a visszaesést el nem kerülhette, így az utolsó előtti helyen végeztünk.

I.osztály:

1909-10: 25 éves jubileum méltatlan futball szerepléssel

(I.osztály:   7. UTE)

25 esztendős jubileumát ünnepelte 1910. január havában megtartott évi rendes közgyűlésén az UTE. A legyengült futballcsapat reménytelen szereplése azonban rányomta bélyegét a jubiláris esztendőre. Hiába, a labdarúgás volt a vezető sport, és ha abban nem voltak sikerek, nem volt ünnepi hangulat sem. A 25 éves UTE tehát megelégedett egy a MAC-cal közösen megrendezett jubiláris atlétikai versennyel, amelynek egy részét a Népszigeten, jelentősebb részét pedig a Margit-szigeten bonyolították le. A futballban új nevekkel találkozunk. Kovács Aladár, Szidon József, Vanicsek és Goldstein javítják fel a csapatot, de csak annyira, hogy nem esik ki az első osztályból. A sivár jelen a vezetőket kétszeres munkára ösztökélte. Az Ehrenwald-serlegért vívott ifjúsági küzdelmekben a juniorok csapata nyújtott kárpótlást a nagyok gyengébb szerepléséért. Ekkorra már olyan ifjúsági gárda jött össze Újpesten, amely kitűnő játékával megacélozta a jövőbe vetett hitet. És hogy joggal, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Baubach, Neumann, Szafka, Szemrád, Waldingbrett, Erhatits és Weiner, a későbbi évek kitűnő játékosai bontogatták szárnyaikat ebben az ifjúsági gárdában.

Ennek az esztendőnek történetéhez tartozik még az is, hogy az elnöki székbe Dr. Héderváry Lehel országgyűlési képviselőt ültette az a közgyűlés, amely Dr. Ugró Gyula polgármestert, az UTE alapító tagját és első titkárát az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.

Nehéz helyzetben lévő csapatunk azért egy-egy villanás erejéig felmutatott bravúros eredményeket. Ezek közül is kiemelkedett a bajnoki cím első számú várományosa, az MTK elleni 2-0 arányú győzelem a Népszigeten.

I.osztály:

1910-11: mélypont – először és mindmáig utoljára: búcsú az élvonaltól

(I.osztály:  10. UTE)

1911-ben évben beteljesült a végzet. Az UTE futballcsapata az 1910/11. bajnoki év végén az első osztály utolsó helyén végzett és sorsa a második osztályba való kiesés lett. Az első osztályból való lecsúszás nagyon meg szokta ülni a kedélyeket, a legtöbb csapatot ilyenkor a felbomlás veszélye fenyegeti. De mi történt Újpesten? Az utolsó meccs, amelyen a kiesés sorsa megpecsételődött, az óbudai pályán folyt le a 33-asokkal szemben. És a vesztes gárda, ahelyett, hogy szerte széledt volna a meccs után, úgy, ahogyan volt, az utolsó szál emberig gyalog átbandukolt az újpesti hídon, be a Szécsény Kávéházba, ahol újra felesküdött a lila-fehér színekre és megfogadta, hogy ha törik, ha szakad megnyeri a másodosztályú bajnokságot és visszakerült az első osztályba.

I.osztály:

1911-12: diadalmas visszatérés az élvonalba

(II.osztály:   1. UTE)

Az 1911-1912. bajnoki évet tehát a második osztályban küzdötte végig a csapat. Azonban 1911. őszén, az első forduló befejeztével már az első helyen végez olyan előnnyel, amely szinte garantálta a végső győzelmet, a bajnoki címet. A futballcsapatba költözött jó szellem éreztette hatását. A sorozatos bajnoki győzelmeken felül a csapat az elsőosztályú MAC-ot is legyőzte.

Az 1912. év közepén befejeződött bajnoki küzdelmek eredményeképp a csapat a helyi rivális URAK előtt 12 ponttal meg is nyerte a második osztályú bajnokságot és csapatunk újra visszakerült az elsőosztályba. Újpesten nagy volt az öröm és az Újpesti Színház díszelőadást rendezett a bajnokcsapat tiszteletére.

Az immár újra első osztályú csapat nemzetközi mérkőzésre is vállalkozik, Karlsbad csapatát 3-2 arányban legyőzi és a bécsi Simmering ellen 1-1 arányú eldöntetlent harcol ki.

A Földművelésügyi Minisztérium engedélyével néhány száz négyszögölnyi terület hozzácsatolásával megnagyobbítják a Népszigeti pályát és újra az UTE új elnöke Ehrenwald László az, aki a megnagyobbítás jelentős költségeit viseli.

II.osztály:

1.  UTE
2.  URAK

1912-13: megkapaszkodás az élvonalban

(I.osztály:   8. UTE)

Az 1913.évben a futballcsapat az első osztály alsó régiójában szerénykedik, azonban a fiatalok – akik az ifjúsági csapatból az első csatasorba kerültek – egyre fejlődnek és csak idő kérdése, hogy mikorra küzdik fel magukat ismét az élcsoportba.

Sajnos, a feszült nemzetközi politikai helyzet csúnyán beleszólt az UTE hétköznapjaiba. Az ekkor már fellángolt balkáni háború hatása alatt a kormány részleges mozgósítást rendelt el, és lezáratta az újpesti vasúti hidat! Márpedig a Népszigeten levő régi UTE pályát csak a hídon át lehetett elérni… Vagy a Dunaágon keresztül. Odafelé simán át is jutott a szigetre. Történt mindez pedig az őszi MAC-MTK mérkőzés előtt, mikoris a MAC, mint pályaválasztó az UTE Népszigeti pályáján rendezte meg a fontos bajnoki találkozót. Odafelé simán át is jutott a szigetre a mintegy 1.000 főnyi, mindenre vállalkozó, rajongó futballközönség különböző vízijárművökön, ladikon, bárkán, tutajokon. Ám a sötétedés beálltával befejezett mérkőzés után, esőben, hidegre fordult kellemetlen időben olyan tülekedés támadt a visszavivő vízi alkalmatosságokért, hogy az egyik halászbárkának, amelybe már vagy harmincan belepréselődtek a Dunaág közepén kiszakadt a feneke. Mindannyian belepotyogtak a dermesztően hideg vízbe. Közben a kikötő tutaj sem bírta a rányomuló tömeg súlyát – a víz alá merült! Itt százával vettek kényszerfürdőt a szurkolók! A fuldoklókat nagynehezen kihuzigálták, s a pánik kitörésének elhárítására a hidat őrző bosnyák század parancsnoka a szigeten rekedt, még mindig mintegy 500 főnyi közönségen. Saját felelősségére megengedte, hogy tízes csoportokban, szuronyos katonák díszkíséretében, a hídon át is eltávozhassanak a szigetről az emberek.

Csodák-csodája, hogy ennek a télesti dunai kalamitásnak nem lett halálos áldozata.

I.osztály:

1913-14: épül a jövő nagy Újpestje

(I.osztály:  7. UTE)

Az 1914. évi közgyűlés Dr. Kálmán Ödön újpesti ügyvédet választotta elnökké. Mintha megújhodáshoz érne az egyesület. Serény munka és az ezt természetszerűleg követő sikersorozat vonult be az UTE-ba. A futballcsapat fiataljai, különösen Neumann Alfréd, Vermes és Baubach végleg arriváltak és a csapat a lila-fehér dresszt öltött Vágó, Priboj és Vogl Istvánnal (Fogl) megerősödve, rohamléptekkel halad a régi dicsőség felé. A bajnokság három utolsó mérkőzésén 3-1 arányban győz a BAK, 6-0 a 33-asok ellen és a dicsősége teljében ragyogó magyar bajnok FTC ellen csak 3-2-re veszít. A vezetőség jutalmazni akarván a csapat szép szereplését, a Népszigetre invitálta Németország többszörös bajnokát, az 1.FC Nürnberget, amelyet az UTE 4-2 arányban le is győzött.

… Pedig a bajnokságnak több, mint a felében még úgy festett, hogy az UTE ismét távozni kényszerül az élvonalból. Ám a vége felé csapatunk erősíteni tudott. (Sajnos az őszi MAC-UTE mérkőzéshez fűződik a magyar labdarúgás második halálos balesete is. A Margit-szigeten lefolyt mérkőzésen a MAC tartalék hátvédje, Stiller magasra ugrott és hanyatt esett, keresztülbukott az alacsonyabb Racskón, az UTE jobb összkötőjén. Gerinctöréssel még Stiller maga támolygott le a pályáról, ám a kórházban több napos szenvedés után elhunyt. Racskót ’aláfekvés’-sel vádolták, el is tiltották, de később visszakapta játékjogát.

Csapatunk későbbi legendás játékosai a híres ’Fogl-gát’ tagjai ekkor már szerepeltek az UTE csapatában, azonban csak a következő évben váltak a csapat meghatározó támaszává. Egyelőre a csapat erősítésén kívül másért harcolt új elnökünk, Dr. Kálmán Ödön és Salgó Jenő főtitkár. A tavalyi (az előző bajnokságnál leírt esemény) vízi-botrány miatt első osztályú mérkőzésre alkalmatlannak nyilvánította pályánkat az MLSZ. Sikerült ugyan kiverekednünk a tilalom feloldását, de tisztán látszott, hogy a népszigeti pálya nem lehet végső megoldás az UTE számára. Új terület után kellett néznünk.

I.osztály:

1914-16: bajnokságok nélkül !

Az első világháború kitörése nyomán megszakadt a bajnokságok sorozata. Két éven át egyáltalán nem rendezett bajnoki rendszerű tornát az MLSZ.

Sportolóink, vezetőink a harcmezőkön, vagy hadifogságban voltak, illetve talán már a hősi halottak megszentelt sírjaiban nyugodtak.

Az Újpest fejlődését kettétörte a háború. A szakosztályok működése szünetelt. Az itthonmaradottak közül bizony alig akadt, aki ilyen szomorú időkben az egyesület gyeplőjét kezébe vette volna. De mégis akadt egy! Egyszerű, de lelkes katonája a sportnak, aki megérezte, hogyha már Őt a sors nem vezényelte csaták tüzébe, idehaza hivatás vár rá. Kardos Arnold volt az, aki a lelket tartotta a klubban. Fáradhatatlan munkával gyűjtötte egybe az itthonmaradottakat, kiment minden vonat elébe, hátha jön haza valaki, sebesült, vagy szabadságos. Ily módon sikerült neki az UTE működésének folytonosságát biztosítani. És ha minden sportág szünetelt is, a futball még a háború alatt is élt az UTE-ban! Persze a csapat eredményei szeszélyesen változóak voltak, aszerint, hogy ki volt véletlenül idehaza. Akadt itt olyan győzelem is, amelyet még normális időkben is aranybetűkkel kellene beírni az UTE történetébe.

1917-ben történt, hogy az UTE háborús csapata Bécsben, óriási meglepetésre, 3-1 arányban legyőzte az osztrák Rapid csapatát.

A háborúban több, mint 30 hősi halottat számlált az egyesület.

1916-17: először végez dobogón az Újpest

(I.osztály:  3. UTE)

Az első osztály résztvevőinek megállapítása, az utolsó békebajnokság és az azóta rendezett tornákon szerzett vélt jogok figyelembevételével nehezen ment. Végül a résztvevők számát 10-ről 12-re emelték fel.

Az UTE mostmár vitathatatlanul befutott a nagy csapatok közé. Most foglalta el először a harmadik helyet. Emlékezzünk meg a történelmi tettet végrehajtott kezdőcsapatunkról:

Újpest: Rudl – Fogl II., Vranák – Baubach, Matesz, Simon – Fogl I., Fogl III., Priboj, Molnár, Szidon.

I.osztály:

1917-18.: a háború árnyékában…

(I.osztály:  5. UTE)

A hadibajnokság nagy favoritja az MTK volt, amely 21 győzelem mellett egyetlen döntetlen eredménnyel, utcahosszal nyerte a bajnokságot. A bajnoki pontvadászatban elért közepes újpesti eredmény annak volt köszönhető, hogy a csapat összetétele, ereje szinte hétről-hétre változott, annak függvényében, hogy éppen kiket tudtunk csatasorba állítani a hadi állapotok miatt.

Futballszakmai szempontból a legértékesebb győzelmet nem is a hazai pályákon értük el, hanem Bécsben, a nagyhírű – és bajnok – Rapid 3-1 arányú legyőzésével (1917).

Megemlítendő még, hogy a háborús helyzet miatt lezárt újpesti vasúti híd közel négy év után ismét megnyílt, így hosszú idő után újra rendezhettek mérkőzéseket a népszigeti pályán!

I.osztály:

1.  MTK   43 pont,
2.  FTC   31 pont,
3.  Törekvés   30 pont,
4.  Vasas   27 pont,
5.  UTE   24 pont,
6.  III.Ker. 23 pont,
7.  33FC   19 pont,
8.  BAK   16 pont,
9.  BTC   14 pont,
10.  MÁV  13 pont,
11.  Kispest   12 pont,
12.  MAC   12 pont.

1918-19.: Újra dobogón

(I.osztály: 3. UTE)

Újra az MTK nyerte a – tulajdonképpen be nem fejezett – hadibajnokságot, ám az Újpest most már egyértelműen megközelítette pontszámban a másik két dobogóst.

A legnagyobb fegyvertényt azzal vitték véghez Fogl-ék, hogy a három és fél év óta veretlen MTK-t egyedüliként le tudták győzni a bajnokságban!

Az év krónikájához tartozik, hogy Fogl II. 1918. június másodikán öltötte magára első ízben a magyar válogatott címeres mezét.

I.osztály:

1.  MTK   39 pont,
2.  FTC   35 pont,
3.  UTE   30 pont,
4.  TTC   23 pont,
5.  Vasas   22 pont,
6.  III.Ker. 20 pont,
7.  33FC   17 pont,
8.  Kispest   17 pont,
9.  BTC   17 pont,
10.  Törekvés  14 pont,
11.  BAK   13 pont,
12.  MÁV Gépgyár   9 pont.

1919-20.: Az első „békebajnokság” - kevés sikerrel

(I.osztály: 7. UTE)

A háború terheitől felszabadult sportélet elsőként az induló csapatok létszámában hozott változásokat, ugyanis a szünetetetett működésű klubok is jelezték visszatérési szándékukat.

Végül 15 csapatosra duzzadt az első osztályú bajnokság, ami nem hozott nagyobb harcot az elsőséget illetően, hiszen az MTK továbbra is állta a sarat – megnyerve ezzel újabb bajnoki címét.

Figyelemre méltó eredményeket azonban – a hetedik hely ellenére is – ért el az Újpest csapata, hiszen a bajnok MTK-val elért döntetlen, valamint az FTC elleni 3-1 arányú diadal jelezte, hogy a lila-fehér színeket nem lehet leírni!

Az Újpest ebben a felállásban játszott ekkor:

Az 1920. évben 35. születésnapját ünnepelte az UTE!

A futballcsapat húsvéti futballtornát rendezett, az újpesti városházán pedig díszközgyűlés emlékezett meg a jeles eseményről.

Sajnos, ennek az évnek a krónikájához tartozik, hogy a népszigeti UTE pálya víz alá került, úgy, hogy a talajvíz szinte az egész sporttelepet elöntötte, így a labdarúgók a pamutgyár melletti UMTE pályára költöztek. A rossz évkezdet után szerencsére a tavasz enyhülést hozott, s a felszikkadt föld lehetővé tette, hogy az ünnepi tornát már ismét a Népszigeten rendezzük meg.

Az év játékosa: Fogl Károly (UTE)!

Egyénileg az év legnagyobb előretörése Fogl Károly nevéhez fűződik, akinek klasszisa kiemelte őt a mezőnyből.

Az öt Fogl testvér (mindannyian futballoztak) közül a 15 éves labdarúgó pályafutást befutó Károly volt a bizonyítottan legnagyobb tehetség. Fizikai képességei, kőkemény játékstílusa - korát jóval megelőzve – olyan erényeknek bizonyultak, amelyek kora legrettegettebb hátvédjévé emelték. A híres Fogl-gát pillére, aki teljesítményével döntően hozzásegítette az Újpest csapatát, hogy az ország 2-3 legjelentősebb futballcsapatai közé emelkedjen!

I.osztály:

1.  MTK   53 pont,
2.  KAC   43 pont,
3.  FTC   40 pont,
4.  Törekvés   32 pont,
5.  BTC   30 pont,
6.  Vasas 29 pont,
7.  UTE   26 pont,
8.  MAC   26 pont,
9.  III.Ker.   24 pont,
10.  BAK  23 pont,
11.  TTC   23 pont,
12.  NSC   20 pont,
13.  UTSE  19 pont,
14.  MAFC  16 pont,
15.  33FC  16 pont.

1920-21.: Újpesti felemelkedés

(I.osztály: 2. UTE)

Az őszi idény félelmetesre sikerült! A csapat veretlenül, az első helyről várta a tavaszi folytatást. A nagy riválisok ellen is hibátlanul szerepeltünk, hiszen az MTK ellen 1-0, míg az FTC ellen 3-1 arányú győzelmet aratott az UTE.

Megerősödött csapatunk híre külföldre is eljutott, rengeteg meghívás érkezett a határon túlról. A karácsonyi-szilveszteri németországi „kiruccanás” teljes sikert hozott: öt meccs, öt győzelem – neves klubok csapatai ellen.

A bajnokság tavaszi fordulóiban magára talált az MTK és végül megvédte a bajnoki címét, az Újpest pedig – ezzel együtt is – történelme eddigi legjobb bajnoki évét zárva az értékes második helyen végzett.

I.osztály:

1.  MTK  44 pont,
2.  UTE  36  pont,
3.  FTC  30 pont,
4.  III.Ker.   24 pont,
5.  Törekvés  23 pont,
6.  VII.Ker. SC  22 pont,
7.  Kispest&