1.Forduló:Videóton - Újpest 1:2
buffon014 2004.08.09. 11:45
Videoton |
1-2 (1-2) |
Újpest |
|
Székesfehérvár, 3.500 néző. Jv.: Hanacsek 8 (Kovács P., Bóna), gólsz.: Magasföldi (30.), ill. Erős K. (11.), Simek (31.)
Videoton: Sebők - Kriston, Kuttor, Koller, Kovács H. - Szalai, Szabó, Tóth, Györök (Halgas - 81. perc) - Magasföldi (Vincze Z. - 83. perc), Csordás (Alumona - 62. perc) Újpest: Vlaszák 6 - Grósz 6, Tamási 7, Juhár 7, Vanczák 6 - Erős K. 8, Farkas B. 7 - Simek 7 (Kőhalmi 0 - 92. perc), Polonkai 6 (Bükszegi 0 - 69. perc), Tóth N. 6 - Rajczi 6 (Bozori 0 - 84. perc)
Sárga lap: Györök (28.), Kovács H. (59.), Tóth B. (64.), Bükszegi (86.) Piros lap: - Szögletarány: 4:10 (4:3) |
Természetesen senki nem örült a meccs előtt lezúduló esőnek, ami annyiban befolyásolta a küzdelmet, hogy a fehérvári pálya talaja nem tudta elnyelni a hirtelen jött égi áldást. Volt néhány olyan akció a 90 perc során, amelynél talán gólpasszt akadályozott meg a pocsolyában megálló labda… Kicsit álmosan kezdtük a mérkőzést, percekig engedtük, hogy a fehérváriak szabadon szervezzék akcióikat a pálya középső részén. Félreértés ne essék, nagy nyomást ekkor sem kellett kibírni a hátsó alakzatunknak. Mindenesetre jól jött az újpesti nyitánynak jelt adó karmesteri intés, azaz új csapatkapitányunk, Erős Károly elemi erejű találata. Ettől a pillanattól kezünkbe vettük a meccs irányítását, és két sebességi fokozattal feljebb kapcsoltunk. Remekül látszott a pályán, hogy ami a tavaszi csapat erőssége volt, az mostanra sem kopott ki a játékunkból. Jól használtuk a széleket, ügyesen zárkóztak fel a középpályások minden támadásnál, és az agresszivitással sem volt probléma. A védelmünk pedig a felezővonalnál szűrte a Videoton gyengécske próbálkozásait. Mindezek alapján akár további két-három gólt is berámolhattunk volna Sebők kapujába, de ez mégsem sikerült. Talán a helyzetkihasználás az egyetlen olyan tényező Újpesten, amelyben látványosan javulnunk kell. A jól szervezett, egyérintős játékunk gyakran okozott zavart a hazai védelemben. A fehérváriak becsületére legyen mondva, hogy a tizenhatosuknál az egri várvédők önfeláldozásával óvták kapujukat a góltól – többnyire sikerrel. Örvendetes jelenség volt a játékunkban, hogy már 20-25 méterről is gyakran vállalkoztunk lövéssel, de általában véve sem volt gond a lövő kedvvel. Ez pedig általános önbizalomra vall, hiszen játékosaink mertek vállalkozni, még akkor is, ha a labda ilyenkor gyakran elkerülte a kaput. A Videoton csapatából elsősorban Csordás, Magasföldi és Kuttor játéka volt veszélyes a kapunkra. Egy - némileg előzmény nélküli – ellenakcióból sikerült egyenlítenie ellenfelünknek, ám egy percen belül máris helyre állt a „rend”, hiszen Simek azonnal góllal válaszolt. Itt megint csak dicsérni kell a csapatot, hiszen a bekapott gól egyetlen pillanatra sem szegte kedvét a mieinknek. Helyzetek még voltak, újabb gól már nem - ebben a félidőben. Szünet után minden az eddigi koreográfia szerint zajlott, újpesti nyomást és helyzeteket, és fehérvári védőjátékot láthatott a publikum. A sajnálatos nézőtéri események tulajdonképpen kettétörték a játékrészt. Az utolsó 20-25 percben nagyon leült a meccs, érezhetően a pályán lévők is a háborús környezet hatása alá kerültek. Ekkor már többnyire csak a cserék és sárga lapok jelentettek eseményt. A találkozó egészét tekintve teljesen megérdemelt lila-fehér siker született. Kiemelendő Erős Károly roppant agilis játéka, aki újdonsült csapatkapitányként ma igazi vezéregyénisége volt együttesünknek. Szintén dicséretet érdemel Simek Péter, Farkas Balázs, valamint a két belső védő, Tamási Zoltán és Juhár Tamás teljesítménye.
|