2004. május 17-én, csupán egy nappal az utolsó bajnoki forduló után újabb sztárhátvéd érkezését jelentették be a Milan vezetői. Jaap Stam személyében egy kőkemény védővel gazdagodott az egyébként is acélos hátsó alakzat. A holland klasszis nem titkolta, minél több trófeát szeretne nyerni, ezért választotta a Milan csapatát. De ki is ő? Hogyan vált profi labdarúgóvá? Hogyan lett a világ legdrágább védője? Hogyan lett végül is a Milan játékosa?

"Egy holland kis faluban, Kampenben nőttem fel. Nagyon vallásos helyről van szó, 25,000 fős népesség mellett 30 templommal rendelkezik a helyi közösség. Vasárnap még futballozni is tilos volt, a lakosok úgy gondolták, hogy a hét utolsó napján csak egy dolgot tehet az ember: elmegy az egyik templomba. Már akkor is ráncolták a homlokukat, ha valaki a kocsiját akarta lemosni a hétvégén, igaz az én szüleim soha nem voltak ennyire vallásosak. 16 éves koromig nagyon alacsony voltam, "Kis Japó"-nak is becéztek, sohasem gondoltam volna, hogy ilyen magasra növök a végén. Csodálatos gyermekkorom volt, gyakran fociztunk a parkban, és tejes dobozokat robbantgattunk! Lehet, hogy ez utóbbi furcsán hangzik, de ez tipikus helyi szokás volt, és nagyon élveztük! Soha nem érdekelt az iskola, túl könnyen elterelődött a figyelmem a tankönyvektől, de ettől függetlenül jó jegyeim voltak. Hét éves koromban kezdtem el Kampen amatőr csapatában focizni, és ott töltöttem a következő tizenegy évet is! Soha sem tűntem ki társaim közül, szerintem mindig voltak nálam jobbak a csapatban. Abban a korban, amikor olyanok, mint Patrick Kluivert már Bajnokok Ligáját nyertek, én még mindig amatőrként játszottam a kis falum csapatában, és elég képtelennek tűnt az ötlet, hogy valaha is profi játékos leszek. De emiatt nem is voltam kétségbeesve, villanyszerelőnek tanultam a helyi iskolában. Mindig is szerettem rádiók, és egyéb kis mütyürök szerelgetésével eltölteni az időt, csak miután egy pár komolyabb áramütés ért, azután hagytam fel az egésszel. Talán jót tett nekem, hogy ilyen későn váltam igazi futballistává. Sokan, akik túl korán kezdik, hamar kiégnek, vagy megunják az egészet, de nekem teljesen normális gyermekkorom volt.

Akkoriban az egykori válogatott, Theo de Jong volt az első osztályú FC Zwolle menedzsere. Egyszer eljött az egyik meccsünkre, tudtam, hogy engem figyel, és a mérkőzés végén fel is hívott egy profi szerződést ajánlva. Úgy döntöttem, végleg felhagyok a villanyszerelő szakmával, és próbára teszem magam, mint profi futballista. Nem láttam ebben semmi kockázatot, és a szüleim is rám bízták a döntést. A kampeniek nem bíztak a sikeremben, azt gondolták, egy év után ismét a helyi amatőrcsapatban láthatnak majd. Tévedtek, örömmel töltött el, hogy be tudtam bizonyítani az állításuk ellenkezőjét. Az első keresetem 100 font volt hetente, de én már ennek is nagyon örültem, hiszem így már volt mindig nálam pénz arra, hogy eljárjak szórakozni a barátaimmal. Sokat fejlődtem új csapatomnál, jobb játékossá váltam. Fél év után már az angol Sheffield Wednesdaynél szerepeltem próbajátékon. A mi csapatunk másodedzője ajánlott be barátjának, Trevor Francisnek, aki éppen akkor volt a brit csapat menedzsere. Végül is nem igazoltam a Sheffieldhez, mert még a holland első osztályban is csak hat hónapja szerepeltem, túl nagy lépésnek tartottam volna a Premier League-et. De hazafele a repülőn azt mondtam a feleségemnek, hogy egy napon jobb játékosként vissza fogok még térni Angliába egy nagyobb klubhoz. 1993-ban követve edzőmet a Cambuur, majd két évre rá onnan a Willem II csapatához igazoltam. 400.000 fontért kerültem a Willemhez, és a szurkolók nem értették, vajon miért ad ki a klub ennyi pénzt egy hátvédért. De erről szól a karrierem: mindig is bizonyítanom kellett a kétkedőknek. Itt váltam jobb hátvédből középső védővé, olyannyira jól ment a játék, hogy fél év múlva bejelentkezett értem a PSV.

1 millió fontért igazoltam új csapatomba, hihetetlen büszke voltam, hogy olyan játékosok nyomdokaiba léphetek, mint Adri Van Tiggelen és Jan Wouters. Három hónapra rá, közvetlenül a 96-os EB előtt a holland válogatottban is bemutatkoztam a németek ellen, majd a kontinens viadalra is kiutazhattam Frank de Boer sérülése miatt. Egyetlen percet nem játszottam az EB-n, ami elég idegesítő volt, mégis nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Tudtam, hogy eljön még az én időm. Remek csapatunk volt a PSV-ben, olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Ronaldo, Phillip Cocu, Boudewijn Zenden, Jan Wouters, Arthur Numan, Gilles De Bilde, Luc Nilis és Wim Jonk. 1997-ben megnyertük a bajnokságot és a kupát, engem pedig az év játékosának választottak Hollandiában. Végképp beértem, úgy éreztem itt az idő, hogy Európa egyik nagy bajnokságában egy igazi nagy csapatban is kipróbáljam magamat. Ahogy megtudtam, hogy a Manchester is érdeklődik irántam, nem érdekelt a többi klub ajánlata, pedig a Juventus, az Inter, Atletico Madrid és a Chelsea is szeretett volna a soraiban tudni. Emlékszem, átjött az ügynököm a házamba, és közölte, hogy többe kerültem az angoloknak, mint egy bevásárlóközpont felépítése. 10,75 millió fontért váltottam klubot, ami rekordösszegnek számított akkoriban. Pont ekkor volt a világbajnokság Franciaországban, tudtam, hogy a világ legdrágább védőjeként reflektorfénybe fogok kerülni, és a legkisebb hibám miatt is azonnal támadni fognak majd, mondván: "Hé, ez a srác került majdnem 11 millió fontba?" Balszerencsémre a Mexikó elleni mérkőzésen el is követtem ezt a hibát... A VB-ről végül is a brazilok elleni tizenegyes párbaj elvesztésével estünk ki.

Az őszt már a Manchesterben kezdtem, és az elején rengeteg kritikát kaptam minden kis hibám miatt. Aztán idővel felvettem az angol bajnokság ritmusát, és világszerte elismert védővé váltam. Alex Ferguson irányítása alatt a Bajnokok Ligája trófeát is megnyertük az emlékezetes Bayern elleni mérkőzésen. Bár nagyon szerettem itt játszani 2001-ben távoznom kellett a klubtól, és a Lazio játékosa lettem. Önéletrajzi könyvem miatt már annak megjelenése előtt az újságok címlapjára kerültem. Szenzációhajhász fejcímekkel jelentek meg cikkek, melyben a Fergusonnal való rossz kapcsolatomat akarták előtérbe helyezni. Aki elolvasta a teljes könyvet, az tudja, hogy nem volt szándékomban provokálni senkit. Egyre fokozódott a nyomás, két héttel az új szezon előtt beszélnem kellett Fergusonnal. Közölte velem, hogy már nem férek bele a taktikai elképzeléseibe, és nem tartaná fairnek, hogy az én képességeimmel a kispadot koptassam. Lazionál is jól ment a játék, a klub rossz anyagi helyzete miatt azonban két év után a váltáson gondolkodtam. 2003 tavaszán azzal az ötlettel állt elő a vezetőség, hogy a játékosok négyhavi elmaradt bérét részvényben fizetné ki a klub, és a következő idénytől mindenki bérét 45%-kal csökkentenék. Nem fogadtam el a felajánlott lehetőséget, de a klub mégsem engedett el azon a nyáron. 2004 májusában friss kupagyőztesként aztán a Milan játékosa lettem, azé a csapaté, amely már egy évvel korábban is nagy erőket mozgósított a megszerzésem érdekében.

Nagyon örülök, hogy immár hivatalosan is bejelenthetem, hogy a Milanhoz igazoltam. Tudtam, hogy a többi nagy olasz klub is meg akart szerezni, de amikor megtudtam, hogy Carlo Ancelotti is komolyan érdeklődik, már nem is akartam máshol játszani. Túl nagy lehetőség ez nekem, hogy kihagyjam, nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy a világ egyik legnagyobb klubjában folytathatom pályafutásom. A Milan játékosai egytől egyig sztárok, fantasztikus lesz velük egy csapatban játszani. Csodálatos lesz a valaha élt egyik legnagyobb védő, Paolo Maldini mellett szerepelni. Mindig is őt tartottam a legjobbnak, és ha megnézzük az eredménylistáját, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Remélem, hogy sokat tanulhatok tőle a következő szezonban. De nem Paolo az egyetlen kiváló védő az újdonsült bajnoknál, Costacurta, Nesta, Pancaro, Kaladze, Cafu is itt játszik, hogy csak öt nevet említsek. Papíron elképesztő erős védelmünk lesz, de nem tudom, hogy hányan tudunk egyszerre a pályán lenni. Még az sem egyértelmű, hogy Ancelotti milyen szerepet szán nekem, de a pálya bármely részén megtiszteltetés lesz játszani. Közös a célunk a klubbal, jövőre Bajnokok Ligáját és bajnokságot akarunk nyerni, ez a csapat mindig a legfontosabb díjakért száll harcba, és remélem ez így lesz most. Hihetetlen mérkőzésen esett ki idén a BL-ből a csapat, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobban fogunk szerepelni. Szerencsésnek érzem magam, hogy a Manchester United játékosa lehettem, de most még egy annál is jobb csapatban játszhatom majd."

(Forrás:acmilan.hu)